2008. aug. 15.

Orvos-beteg kapcsolat (Informed hírlevél)

megjelent: 11:09

Válaszúton az orvos-beteg kapcsolat

Egyre bizonytalanabb alapokon áll a hagyományos orvos-beteg kapcsolat, arra utal az elégedetlenségüknek hangot adók táborának gyarapodása is.

Ez a kapcsolat az egyik alappillére az egészségügyi rendszernek – nem lehet úgy segíteni, ha az orvos és a beteg nem működik együtt. Azonban mind több és több adat – kutatási eredmény és anekdotikus történet – mutatja, hogy a páciensek nem bíznak meg az orvosukban.

Körülbelül minden negyedik páciens érzi úgy, hogy az orvosa időnként felesleges kockázatnak teszi ki. Két vizsgálat azt is kimutatta az utóbbi időben, hogy az orvos iránt érzett bizalom erősen befolyásolja azt is, hogy a betegek beveszik-e a számukra felírt gyógyszereket.

Az orvosok és betegeik közötti bizalmatlanság számos helyen megmutatja magát. A könyvesboltokban már külön polcot kapnak a „mit nem mond el az orvosod” típusú könyvek, és ez azt sejteti, hogy a fogyástól a szívbetegségig minden téren vannak elhallgatott információk.

Az internet is duzzad az elégedetlen páciensek panaszaitól. A The New York Times egyik blogján így fogalmazott egy olvasó az orvosokat illető megjegyzések nyomán: „Páciensként azt javaslom, ne viselkedjenek tovább (az orvosok) úgy, mintha mindent tudnának. Ismerjétek be, ha valamit nem tudtok, és akkor mi sem fogunk kételkedni az azonnal kimondott diagnózisban”.

Az orvosok nincsenek meglepődve a kialakult helyzeten. „Megdöbbentő, hogy milyen sok elégedetlen, és milyen sok félrekezelt páciens van” – fogalmazott a Science Times egyik orvos munkatársa. – „Sokszor senki nem tájékoztatja a betegeket, mindenki siet. Nem hiszem, hogy az orvosok rossz emberek, de rossz a rendszer, amiben dolgozniuk kell.”

A frusztrációhoz vezető okok összetettek. A csökkenő erőforrásokkal és az emelkedő költségekkel szembesülő orvosoknak csak perceket tudnak szánni egy-egy páciensre. Az orvosi hibákról szóló hírek csak egyre növelik a betegek bizalmatlanságát. A közvetlenül a betegeket célzó gyógyszerhirdetések és az interneten egyre nagyobb mennyiségben rendelkezésre álló orvosi információs anyag arra szoktatja a laikusokat is, hogy a betegségeikre vonatkozó információk begyűjtésével és szkeptikus nézőpontjukkal maguk próbálják befolyásolni sorsukat.

„Az orvosok most már csupán egy információforrássá váltak az egészséget és betegséget érintő kérdésekben, és valljuk be, eltűnt a tudásukat körülvevő misztikum” – fogalmaz egy belgyógyász, aki szakmájáról blogot is vezet. – „A páciensek előzetes elképzelésekkel és elvárásokkal jönnek be a rendelőbe, és felbosszantja őket az, ha nem kapják meg az elvárt figyelmet. Legjobb tudásom szerint mondom el, hogy mit kell tenni, de vannak, akik csak akkor lesznek elégedettek, ha az történik, amit ők akarnak.”

Mások szerint a probléma abból is adódik, hogy a képzés során az orvosok kiszakadnak abból a közegből, amiben leendő pácienseik élnek.

„Mire vége a képzésnek, úgy érezni, hogy a lehető legmesszebb kerültél azoktól az emberektől, akiken segítened kell” – fogalmazott nemrég egy sebész Amerikában. – „Még csak nem is beszéljük ugyanazt a nyelvet”.

Máshogy szemlélik az orvosok és a betegek az orvostudományt. Az orvosok dolga, hogy a betegségeket felismerjék és kezeljék, míg a betegek sokkal inkább igénylik azt, hogy meghallgassák őket és foglalkozzanak velük.

A placebo hatást tanulmányozó vizsgálatok is arra utalnak, hogy csupán az orvosba vetett bizalom elég lehet a gyógyuláshoz. Az a tény pedig, hogy nincs kiben megbízni, tovább növeli a szenvedést és a nyomorúságot.

Az orvosok szerint azonban nem reménytelen a helyzet. Aki nem bízik az orvosában, az keressen másikat, de arra is lehetőség van, hogy nyitottabbá és kommunikatívabbá válva javuljon az orvos-beteg kapcsolat. Érdemes úgy menni az orvoshoz, hogy előre leírjuk a kérdéseinket, és rákérdezünk arra, amit fontosnak érzünk. Ha az orvos siet, jelezzük neki, hogy még vannak kérdéseink. Azok a páciensek, akik nyitottak és közlik orvosukkal érzéseiket, gyakran hasonló nyitottságot kapnak viszont.

„Mind az orvosok, mind pedig a betegek végeredményben ugyanazt akarják. Ennek ellenére egy válaszfal két ellentétes oldalán érezzük magunkat, ezért van az, hogy harcolunk, és nem dolgozunk együtt. Ez így pedig tragédia.”

The New York Times

5 hozzászólás

  1. pszi2009. máj. 06., 13:13 1

    Tisztelt Doktornő!

    Pszichológus hallgatóként örömmel olvastam az írását, mert a szakdolgozatom egy részlete is az orvosokba vetett bizalomról szól. Rendhagyó kéréssel fordulnék Önhöz, ha nem veszi rossz néven: MEg tudná mondani, pontosan melyik kutatásra utal, amikor arról beszél, hogy: „Két vizsgálat azt is kimutatta az utóbbi időben, hogy az orvos iránt érzett bizalom erősen befolyásolja azt is, hogy a betegek beveszik-e a számukra felírt gyógyszereket.” ?
    Továbbá esetleg ezen téma vonatkozásában nem tudna szakirodalmi forrást javasolni? Kifejezetten az orvosba vetett bizalomra koncentrálva?

    Örömmel maradok olvasója, üdvözlettel:

    B. Emőke

  2. Dr. Juhos Piroska2009. máj. 06., 16:18 2

    Kedves Emőke!
    Az orvos-beteg viszonyról szóló cikket az Informed hírlevélből másoltam át a blogra, mivel magam is nagyon fontosnak tartom a témát. De sajnos, bővebb információval nem tudok szolgálni, az eredeti cikk a New York Times-ben jelent meg, ezt referálja az Informed 2008.08.11-én, irodalmi hivatkozást itt nem közöltek, hiszen ez egy napilap cikke. Sok sikert kívánok a szakdolgozathoz, sajnálom, hogy nem tudok segíteni. Üdvözlettel: Juhos Piroska

  3. pszi2009. máj. 06., 21:11 3

    Kedves Doktornő!

    Én is sajnálom, de hálásan köszönöm a gyors válaszát, üdvözlettel:

    B. Emőke

  4. Hédl Anna2010. febr. 01., 12:54 4

    Tisztelt Doktornő!
    Nővérem nyaki izomfájdalommal fordult orvosához ,aki ismerte az anamnézisét.
    Mégis mácirozisa ellenére/ igaz kompenzált állapotban levő/ 4 ellenjavallt /Myde eton,Qvamatel,Contramal.és MESULID tbl ,melyet 8 országban betiltottak mára már/.
    gyógyszer volt a terápiás ellátást,Mellőzött minden kevésbé ártalmas ,sőt a konzultáció
    lehetőségét sem próbálta meg,ELŐZETES labor vizsgálat sem történt,A gyógyszer bevételének éjszakáján rosszullét lépett fel ,gyerekei segítséget kértek,de elhárította ,nem ő volt az ügyeletes. KÉSŐBBIEKBEN SEM NÉZETT UTÁNA A lehetséges gyógyszer mellékhatásra gondolva.Mindennap ügyeletes orvos látta aztán.
    A fellépő oliguria,majd a sárgaság ,hányinger és az általános rosszullét amit a negyedik napon is figyelmen kívül hagyta, Lánya hívott mentőt kórházba került,
    A fellépő mellékhatások és járulékos szövődményekbe belehalt.
    GONDATLANSÁG-FELRÓHATÓ MAGATARTÁS ,hová sorolható,mikor kórházba kerülése másnapján ,megkérdeztem hogy merte alkalmazni a fentieket,miért nem lokális kezelést alkalmazott ?,azt felelte az ugyanúgy szívódik fel.Még ezek után sem jelezte a kórházi orvosoknak,hogy feltehetően az általa alkalmazott terápia következménye,
    az akkor már igen súlyos állapot. KÉREM ÉS KöSZÖNÖM VÁLASZÁT
    Tisztelettel:Hédl Anna

  5. dr.Juhos Piroska2010. máj. 21., 8:27 5

    Kedves Hédi Anna! Szemészként sajnos, nem sokat tudok hozzászólni nővére betegségéhez. Ezt csakis minden körülményt ismerve tehetném meg még akkor is, ha belgyógyász volnék. Őszinte részvéttel: dr.Juhos Piroska

Szólj hozzá!