Dr. Juhos Piroska

Augusztus végéig az időpontegyeztetés a 06309714989-es telefonszámon lehetséges (dr.Csordás Erika telefonja)

Szinesztézia

Amerikai tudósok kísérlettel bizonyították a szinesztézia jelenségét, azt, amikor valaki hangokat hall képek láttán, vagy színeket lát a zenehallgatás közben.

A szinesztézia (érzéktársítás valóságos inger nélkül) egyébként ismert jelenség. A kaliforniai Institute of Technology kutatói arra voltak kíváncsiak, milyen gyakori az előfordulása, ugyanis az egyik diák azt állította, hogy „hallja a képernyő-védőt”.

Dr. Melissa Saenz, a kutatás vezetője több száz önkéntesen próbálta ki, érzékelésük megfelel-e a szinesztéziának. Az első diákon kívül további hármat talált, aki szintén hallott hangokat.

Dr. Saenz ezután ellenőrizte, hogy a diákok felismernek-e egy vizuális mintasort. Az önkéntesek egyik csoportjának hanghatásokat mutattak, a másiknak képi mintákat, és meg kellett mondaniuk, összeillenek-e.

Amikor a mintát hallották, mindkét csoport 85 százalékos arányban adott pontos választ, de amikor nézték, a szinesztéziára képesek továbbra is 85 százalékban helyesen válaszoltak, míg a többieknél a pontosság 55 százalékra esett vissza.

A vizsgálat célja az volt, hogy objektív módszerekkel megállapítsák, valós-e a hangok érzékelése vizuális ingerekre.

Az edinburgh-i egyetem szinesztézia-kutatója, dr. Julia Simner szerint a jelenség egyes formái általánosabbak a többinél. – Gyakoribb a jelenség fordítottja, amikor valaki színeket lát zenehallgatás közben.

BBC News

Válaszúton az orvos-beteg kapcsolat

Egyre bizonytalanabb alapokon áll a hagyományos orvos-beteg kapcsolat, arra utal az elégedetlenségüknek hangot adók táborának gyarapodása is.

Ez a kapcsolat az egyik alappillére az egészségügyi rendszernek – nem lehet úgy segíteni, ha az orvos és a beteg nem működik együtt. Azonban mind több és több adat – kutatási eredmény és anekdotikus történet – mutatja, hogy a páciensek nem bíznak meg az orvosukban.

Körülbelül minden negyedik páciens érzi úgy, hogy az orvosa időnként felesleges kockázatnak teszi ki. Két vizsgálat azt is kimutatta az utóbbi időben, hogy az orvos iránt érzett bizalom erősen befolyásolja azt is, hogy a betegek beveszik-e a számukra felírt gyógyszereket.

Az orvosok és betegeik közötti bizalmatlanság számos helyen megmutatja magát. A könyvesboltokban már külön polcot kapnak a „mit nem mond el az orvosod” típusú könyvek, és ez azt sejteti, hogy a fogyástól a szívbetegségig minden téren vannak elhallgatott információk.

Az internet is duzzad az elégedetlen páciensek panaszaitól. A The New York Times egyik blogján így fogalmazott egy olvasó az orvosokat illető megjegyzések nyomán: „Páciensként azt javaslom, ne viselkedjenek tovább (az orvosok) úgy, mintha mindent tudnának. Ismerjétek be, ha valamit nem tudtok, és akkor mi sem fogunk kételkedni az azonnal kimondott diagnózisban”.

Az orvosok nincsenek meglepődve a kialakult helyzeten. „Megdöbbentő, hogy milyen sok elégedetlen, és milyen sok félrekezelt páciens van” – fogalmazott a Science Times egyik orvos munkatársa. – „Sokszor senki nem tájékoztatja a betegeket, mindenki siet. Nem hiszem, hogy az orvosok rossz emberek, de rossz a rendszer, amiben dolgozniuk kell.”

A frusztrációhoz vezető okok összetettek. A csökkenő erőforrásokkal és az emelkedő költségekkel szembesülő orvosoknak csak perceket tudnak szánni egy-egy páciensre. Az orvosi hibákról szóló hírek csak egyre növelik a betegek bizalmatlanságát. A közvetlenül a betegeket célzó gyógyszerhirdetések és az interneten egyre nagyobb mennyiségben rendelkezésre álló orvosi információs anyag arra szoktatja a laikusokat is, hogy a betegségeikre vonatkozó információk begyűjtésével és szkeptikus nézőpontjukkal maguk próbálják befolyásolni sorsukat.

„Az orvosok most már csupán egy információforrássá váltak az egészséget és betegséget érintő kérdésekben, és valljuk be, eltűnt a tudásukat körülvevő misztikum” – fogalmaz egy belgyógyász, aki szakmájáról blogot is vezet. – „A páciensek előzetes elképzelésekkel és elvárásokkal jönnek be a rendelőbe, és felbosszantja őket az, ha nem kapják meg az elvárt figyelmet. Legjobb tudásom szerint mondom el, hogy mit kell tenni, de vannak, akik csak akkor lesznek elégedettek, ha az történik, amit ők akarnak.”

Mások szerint a probléma abból is adódik, hogy a képzés során az orvosok kiszakadnak abból a közegből, amiben leendő pácienseik élnek.

„Mire vége a képzésnek, úgy érezni, hogy a lehető legmesszebb kerültél azoktól az emberektől, akiken segítened kell” – fogalmazott nemrég egy sebész Amerikában. – „Még csak nem is beszéljük ugyanazt a nyelvet”.

Máshogy szemlélik az orvosok és a betegek az orvostudományt. Az orvosok dolga, hogy a betegségeket felismerjék és kezeljék, míg a betegek sokkal inkább igénylik azt, hogy meghallgassák őket és foglalkozzanak velük.

A placebo hatást tanulmányozó vizsgálatok is arra utalnak, hogy csupán az orvosba vetett bizalom elég lehet a gyógyuláshoz. Az a tény pedig, hogy nincs kiben megbízni, tovább növeli a szenvedést és a nyomorúságot.

Az orvosok szerint azonban nem reménytelen a helyzet. Aki nem bízik az orvosában, az keressen másikat, de arra is lehetőség van, hogy nyitottabbá és kommunikatívabbá válva javuljon az orvos-beteg kapcsolat. Érdemes úgy menni az orvoshoz, hogy előre leírjuk a kérdéseinket, és rákérdezünk arra, amit fontosnak érzünk. Ha az orvos siet, jelezzük neki, hogy még vannak kérdéseink. Azok a páciensek, akik nyitottak és közlik orvosukkal érzéseiket, gyakran hasonló nyitottságot kapnak viszont.

„Mind az orvosok, mind pedig a betegek végeredményben ugyanazt akarják. Ennek ellenére egy válaszfal két ellentétes oldalán érezzük magunkat, ezért van az, hogy harcolunk, és nem dolgozunk együtt. Ez így pedig tragédia.”

The New York Times