Dr. Juhos Piroska

A Lyme-kór

Lyme-kór, kullancs, fertőzés

A Lyme-kór egy olyan betegség, amit a Borrelia Burgdorferi nevű baktériumokkal fertőzött kullancsok terjesztenek. A legtöbb kullancscsípés nem vezet Lyme-kór kialakulásához, azonban a betegség olyan súlyos, hogy érdemes minden egyes csípést alaposan megvizsgálni. Minél több időt van a kullancs a bőrben, annál nagyobb a fertőződés valószínűsége.

A fertőzött kullancs csípése után 1-4 héttel a legtöbb embernél megjelenik a Lyme-kór néhány tünete. A körkörös, terjedő pirosság (az úgynevezett erythema migrans) az esetek 70-80 %-ában jelenik meg. Néhányan náthaszerű tünetekre panaszkodnak ebben az időszakban, ami lázzal, hidegrázással, fejfájással és fáradtsággal, ízületi és izomfájdalommal, duzzadt nyirokcsomókkal járhat.

Ha a betegséget nem ismerjük fel ebben a fázisban, továbbterjed az ízületekre, a szívre és az idegrendszerre (1-4 hónappal a csípés után). További kiütések jelenthetnek meg, és tartós, vagy átmeneti fájdalom vagy gyengeség jelenhet meg a végtagokban. A fejfájás, az elsápadás, az emlékezetzavar gyakori tünetek ebben a stádiumban, és gyakran járnak együtt gyors szívveréssel, vagy az arcizmok bénulásával.

A betegség késői fázisa a csípés után hónapokkal alakul ki, ha a kezelés nem volt sikeres, vagy el sem kezdődött. Ízületi duzzanat (tipikusan a térdekben) alakul ki, ami krónikussá is válhat. Az idegrendszerben az arcideg bénulása, abnormális érzetek (a perifériás idegek sérülése miatt), agyhártyagyulladás és zavartság alakulhat ki. A szívproblémák ritkák, de akár szívizomgyulladás is kialakulhat.

A betegséget nem lehet elkapni fertőzött személytől. Az állatok megbetegedhetnek Lyme-kórban, de nem adhatják át a betegséget az embereknek, csak kullancscsípés által. Nem terjesztik a betegséget a szúnyogok, legyek és muslincák sem, csak a kullancsok.

A Lyme-kór

Lyme-kór, kullancs, fertőzés

A Lyme-kór egy olyan betegség, amit a Borrelia Burgdorferi nevű baktériumokkal fertőzött kullancsok terjesztenek. A legtöbb kullancscsípés nem vezet Lyme-kór kialakulásához, azonban a betegség olyan súlyos, hogy érdemes minden egyes csípést alaposan megvizsgálni. Minél több időt van a kullancs a bőrben, annál nagyobb a fertőződés valószínűsége.

A betegséget legkönnyebb a „kokárda-kiütésről” felismerni, ami a csípés helyén alakul ki. Nem mindenkinél van azonban kiütés, és nem is mindenki emlékszik a csípésre. Vérvizsgálatot 3-4 héttel a csípés után érdemes végezni, de ez csak egy korábbi fertőződésre utalhat, nem pedig a betegség stádiumára.

A kezelés során a legtöbb esetben beválik az antibiotikus kezelés, ez különösen igaz a korai stádiumokra. A későbbi betegségek már tartós, vénás antibiotikus kezelést igényelnek, amit az ízületi panaszok miatt nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel szoktak kiegészíteni.

A betegséget leghatékonyabban úgy előzhetjük meg, hogy a kullancs csípése ellen védekezünk. Kerüljük a füves-fás területeket, különösen május-július között. Fedjük be a testet tetőtől talpig, ha kullanccsal fertőzött területre lépünk. Használjunk rovarriasztót a bőrön. A permethrin tartalmú szerek azonnal megölik a kullancsot, ezt azonban csak a ruhákon szabad alkalmazni, a bőrön soha. Este vizsgáljuk át alaposan magunkat és állatainkat. Mossunk gyakran kezet és fejet, hogy letöröljük azokat az élősködőket, amelyek még nem kapaszkodtak meg elég erősen.

Ha kullancsot találunk, azt el kell távolítani. Egy finom csipesszel fogjuk meg a fejénél (ez van a legközelebb a bőrhöz). Lassan húzzuk, hogy a fejét is eltávolítsuk. Mossuk meg a csípés helyét szappannal. Ha nem sikerül eltávolítani, kérjünk orvosi segítséget.

WebMD

A betűjelek az alábbi oltásokat jelentik:

BCG – Tuberkulózis elleni oltás
DTP – diftéria, tetanusz, szamárköhögés elleni oltás
Pw – a jelenlegi teljes sejtes szamárköhögés elleni komponens
Pa – csak tisztított antigéneket tartalmazó szamárköhögés elleni komponens
OPV – szájon át adott, élő, gyengített vírustörzseket tartalmazó oltóanyag gyermekbénulás ellen
IPV – inaktivált (=elölt) vírust tartalmazó gyermekbénulás elleni oltóanyag
HIB – a Haemophilus influenzae baktérium elleni oltóanyag
MMR -mumpsz, kanyaró, rózsahimlő elleni oltóanyag
Hepatitis B -fertőző májgyulladás elleni oltóanyag.

Védőoltás miatt aggódó szülők

védőoltás, autizmus

A legtöbb szülő hisz abban, hogy a védőoltással megóvhatja gyermekét az esetleg halálos kimenetelű betegségektől, ám egy nemrégiben készült felmérésből kiderül, a szülők több mint felét aggasztják a védőoltások lehetséges mellékhatásai.

A vizsgálat szerint a szülők 88 százaléka betartja az orvos védőoltásra vonatkozó ajánlásait, de 54 százalékuk aggódik, különösen az újabb oltóanyagok miatt.

Azok a szülők, akik félnek a lehetséges mellékhatásoktól, ritkábban oltatják be a gyermekeiket. Nyolc szülőből egy a gyermekorvos által ajánlott oltások közül legalább egyet visszautasított.

Több problémát okoznak az újabb védőoltások, mint pl. a himlő, a meningococcus és a HPV elleni oltások, míg a régebbieket (kanyaró, mumpsz, rubeola) inkább elfogadják a szülők.

A kutatók 1552 szülő vakcinával kapcsolatos viselkedését figyelték meg. A szülők 90 százaléka azt mondta, hogy az oltás jó dolog, mert megvédi a gyermekeiket, és 88 százalékuk állította, hogy általában követi az orvos utasításait.

Az eredmények azonban azt mutatják, hogy annak ellenére, hogy semmiféle tudományos bizonyíték nincs az autizmus és a védőoltás közötti kapcsolatra, átlag öt szülőből több mint egy továbbra is azt hiszi, hogy egyes oltások autizmust okozhatnak egyébként egészséges gyermekeknél.

A nők inkább hisznek ebben, jobban aggódnak a mellékhatások miatt is. Bár sok információ áll rendelkezésre az oltások biztonságossági mutatóit illetően – írják a kutatók –, ez az információ valamiért nem jut el a szülőkhöz, vagy legalábbis nem elég meggyőzően és hatásosan. Veszélyben van a gyermekek folyamatos oltása, ha a jelenlegi aggodalmakat nem oszlatják el megfelelően, félő ugyanis, hogy egyre több szülő utasítja vissza a védőoltásokat.